Valami ideg

Logikai hibák, kognitív torzítások

Ezt isolde írta, 2009. ápr. 17. 21:30-kor | címkék: kognitív, pszichoterapia | Főoldalra vele!

Az alábbiakban a kognitív pszichoterápia során feltárható/kiértékelhető logikai hibák listája következik (cseresznyével), amely eredeti formában Judith Beck: Kognitív terápia kezdőknek és haladóknak c. könyvében szerepel. (Több más szerző kicsit eltérően fogalmaz, így van 5 és 22 itemből álló lista is, a lényeg kb ugyanaz mindenhol.) De először két mondatban bekezdésben, hogy mi is ez.

A kognitív terápia alapelmélete, hogy nem attól vagyunk depressziósak/szorongók, ami történik velünk, hanem attól, ahogyan értékeljük a történteket. Ugyanis sokan, sokszor hibásan értékeljük a történteket, valamilyen berögzött gondolkodási séma, vagy magyarul diszfunkcionális attitűd mentén. Például: Marikát szülei nem szerették, osztálytársai utálták, bátyja verte, így Marikában kialakul az a nézet, hogy "engem nem lehet szeretni". Ha ezt felnőttkorára is mint alapigazságot fogadja el, akkor nagyon nehezen köt majd kapcsolatokat, ugyanis bárki közeledik felé pozitív szándékkal, ő azt nem fogja észrevenni, hiszen őt nem lehet szeretni. Így végül egyedül, két macskával öregedik meg egy északnyugati fekvésű gázkonvektoros albérletben.

Időnként előfodrul, hogy a valóság ún. tényei nem passzolnak a diszfunkcionális attitűdjeinkhez. Például mi van akkor, ha az én sémám szerint "mindenben kudarcra vagyok ítélve", és akkor véletlenül ötösre szigorlatozom, sikerül a nyelvvizsgám, és olimpiai aranyérmet szerzek rúdugrásban. Vagy ott van Pista, aki évek óta rendületlenül és őszintén és levakarhatatlanul szereti Marikát, akit pedig "nem lehet szeretni". Ezeket az eseteket kognitív disszonanciának hívják: vagyis a Valóság Eseményei és a Diszfunkcionális Atiitűdjeim homlokegyenest ellenkeznek. Azonban profi szorongó ilyenkor sem esik kétségbe is kétségbe esik. Ha logikai hibákat használunk a gondolkodásban, akkor a tényeket meg lehet magyarázni úgy is, hogy azok passzoljanak az alapfeltevésekhez. Ezek a magyarázatok többnyire torzítások révén sikerülnek, és ezeknek a listáját fogom kifejteni alant, mivel megkértek rá odaát. Előző eseteinknél maradva: kudarcra vagyok ítélve; sikerül a vizsgám - az csak véletlen volt, nagyon könnyű vizsga volt, az egyetlen tétel húztam, amit tudtam, jó napja volt a tanárnak, nem is figyelt, alig kérdezett, ha tovább kérdez vagy mást húzok, akkor kiderült volna, hogy totál hülye vagyok és az is maradok örökké. Vagy Marikát nem lehet szeretni, de Pista beállít Valentin-napkor egy szekérderék virággal és elviszi Párizsba - csak akar tőlem valamit, érdekből teszi, a pénzemet akarja, a férfiak mind ugyanazt akarják, csak le akar filmezni szex közben és feltenni az internetre, csak azért van velem, mert nem jutott neki jobb, jó, hogy vett virágot, de miért rózsát, amikor a gerberát jobban szeretem, biztos nem is ismer engem, csak azért szeret, mert még nem ismer és ha jobban megismer, el fog hagyni, azt mondja, hogy szeret, de biztos nem úgy gondolja, vagy bölcs tanáromat idézve:
- Engem nem lehet szeretni!
- Dehát a Pista szereti magát!
- A Pista egy hülye.

A logikai torzítások segítségével tehát helyreáll a rend, továbbra is hihetjük magunkat értéktelennek. Ami persze rossz. Ezért a kognitív terápia sok lépcsője közül az egyik a logikai hibák felismerése és azonosítása. A kognitív terápiáról a burán egy remek összefoglalót olvashatunk esetismertetéssel, akit bővebben érdekel a dolog, az kérem, fáradjon erre.

Tehát akkor logikai hibák Judith S. Beck szerint.

1. Minden vagy semmi gondolkodás (fekete-fehér, polarizált vagy végletekben való gondolkodás). A személy a helyzetet az átmeneteket is tartalmazó kontinuum helyett csak két kategória szerint értékeli. Például: Ha valami nem sikerül, akkor azt kudarcként könyvelem el.

2. Katasztrofizálás (jövendőmondás). A személynek a jövőre nézve negatív elvárásai vannak, a sokkal valószínűbb kimenetel figyelmen kívül hagyása mellett. Például: Annyira ideges leszek majd, hogy egyáltalán nem tudok teljesíteni.

3. A pozitívum figyelmen kívül hagyása vagy kizárása (a pozitívum diszkvalifikálása). A személy indokolatlanul gondolja azt, hogy a pozitív tapasztalatok, cselekedetek vagy kvalitások nem számítanak. Például: Átmentem a német középfokún, mert iszonyú mázlim volt, de különben egy árva szót sem tudok németül (jelen példánk autobiografikus jellegű).

4. Érzelmi érvelés. A személy erős érzései alapján vél igaznak valamit (aktuáisan hisz benne) és leértékeli vagy nem veszi figyelembe az ellenkezőjét igazoló tényeket. Például: Tudom, hogy munkám során jól oldok meg sok dolgot, mégis úgy érzem, hogy kudarcot vallok.

5. Címkézés. A személy egy általánosító, rögzült vonást tulajdonít saját magának vagy másoknak (amelyet valamilyen negatív elnevezéssel illet) anélkül, hogy a kevesebb káros következménnyel járó objektív tényeket figyelembe venné. Például: Elviselhetetlen, ronda bányarém vagyok; Pista egy hülye.

6. Nagyítás, kicsinyítés. A személy önmagát, másokat vagy egy helyzetet értékelve indokolatlanul felnagyítja a negatív és/vagy a pozitív jellemzőket. Például: A barátnőm két kilóval könnyebb nálam, tehát ő gyönyörű és vékony, én meg dagadt bányarém vagyok. Az ebédemben fehérrépa volt, tehát az életem egy pechsorozat.  

7. Mentális szűrő (szelektív absztrakciónak is nevezik). A személy az egész kép helyett kiragadja a negatív részleteket. Például: Mivel ma leragadt a palacsintám, ez azt jelenti, hogy rossz háziasszony vagyok.

8. Gondolatolvasás. A személy azt hiszi, tudja, hogy mások mit gondolnak (negatívumot), és egyéb, sokkal valószínűbb lehetőségeket nem vesz figyelembe. Például: Újdonsült ellenkező nemű ismerősöm biztosan totál lúzernek tart. A főnököm tutira utál (persze a szemembe mosolyog a szemét, meg fizetésemelést ad, de én átlátok rajta.)

9. Túláltalánosítás. A személy korai, elhamarkodott, az aktuális helyzeten túlmutató, döntően negatív következtetésre jut egyetlen tapasztalat alapján. Például: Mivel rosszul éreztem magam a buliban, nem vagyok képes barátokra szert tenni. A repülőből kilépve borús ég fogadott, tehát Kairóban állandóan esik.

10. Megszemélyesítés. A személy azt gondolja, hogy saját maga okozója mások elfogadhatatlan viselkedésének, anélkül, hogy reálisabb magyarázatot találna erre. Például: Az ügyintéző néni azért ordított velem, mert valami rosszat tettem. A férjem azért vert agyon, mert megérdemlem.

11. "Kell" és "kellene" állítások (imperativizmus). A személynek határozott és pontos elképzelése van arról, hogy neki és másoknak hogyan kellene viselkedni, és az elvárások meghiúsulása esetén túlértékeli a következményeket. Például: Pista elfelejtette az évfordulónkat, tehát nem szeret. Elfelejtettem az évfordulónkat, tehát egy aljas, nyomorult, dagadt bányarém vagyok és már kezdek elbutulni is.

12. Csőlátás. A személy a helyzetnek csak a negatív oldalát látja. Például: A fiam tanára semmit sem csinál jól, kritikus, érzéketlen a gyerekekkel szemben, és gyengén tanít. A feleségem lompos, dagadt, elviselhetetlen bányarém (igaz, türelmes, őszinte, kedves, okos és jól főz, de a pozitívumokat már a 3. pontban diszkvalifikáltuk.)

 

A logikai hibák megfogalmazását szimplán átvettem az eredeti szövegből, kérlek, az egyes pontok közötti átfedésekért, illetve a nyelvhelyességi hibákért ne engem zaklassatok. A példamondatok helyett néha újat írtam, amikor az eredeti túl mesterkélt vagy unalmas vagy amerikai volt (azaz majdnem mindig.) A kognitív terápia különben nem minden depressziós embernek ugyanúgy használ, ellenben a legújabb kutatások szerint az agy funkcionális MRI vizsgálatával, a subgenu prefrontális kéregben mért aktivitás alapján meg lehet mondani, hogy az illetőnek használni fog-e. A képalkotó vizsgálatok és a pszichoterápia összefüggései most az egyik kedvenc témám, de ez egy másik történet, amelynek elmesélésére majd máskor kerítünk sort.

Forrás:

Judith S. Beck: Kognitív terápia kezdőknek és haladóknak. VIKOTE, Budapest, 2002. 125-126.