Valami ideg

A tévedés lehet fatális

Ezt emilythestrange írta, 2007. aug. 30. 20:23-kor | címkék: humor | Főoldalra vele!

Ugye, ismerjük azt a csávót, akinek mindenről valami iszonyú fárasztó szóvicc jut eszébe. Szóvicc, amin a társaság egy része a padlón fetrengve kacag, egy másik része nem is érti, egy harmadik, számottevő része pedig fájdalmas arccal mered maga elé. Miben különböznek a szóviccek a "rendes" viccektől? Miért vannak "szóviccelni hajlamosabb" emberek, és olyanok, akik még ha akarnának, se tudnának kitalálni egyet sem? Az intelligensebb emberek értik inkább a szóviccet? Vagy épp ellenkezőleg? Vagy ez valami külön képesség? A kutatók szerint igen.

Egy-egy vicc sikeres feldolgozása két fázisból áll: az első az úgynevezett kognitív juxtapozíció, amelynek során a vicc tartalmát felfogjuk, jelentését megértjük. A második az affektív, vagy érzelemtelített fázis, vagyis amikor a már megértett vicc érzelmeket vált ki belőlünk - jó esetben nevetést.

Goel és munkatársai szóvicceket és tartalmában humoros viccket olvastak fel kísérleti személyeknek, miközben fMRI-vel folyamatosan nyomon követték egyes agyterületeik aktivációját.

A kutatók 14 jobbkezes, egészséges kísérleti személynek 30-30 viccet olvastak fel mindkét kategóriából. Az egyik kategóriába szemantikai viccek tartoztak, vagyis olyanok, amelyeknek értelmezéséhez a viccben szereplő szavak értelmét kell felfogni és az evidens értelmezés helyett egy másikat keresni. Példa: "Milyen fogamzásgátlót használnak a programozók? A személyiségüket." A fogamzásgátló alatt először mindannyian valamilyen védekezési módszert, óvszert, tablettát értünk, a "poén" értelmezése után azonban világossá válik, hogy tulajdonképpen tágabb értelemben csupán a terhesség megelőzését jelenti, amelyet a szexuális aktus megelőzésével is elérhetünk.

A viccek másik kategóriájában fonológiai viccek, vagyis olyan szóviccek szerepeltek, amelyek mind valamilyen kétértelmű szón alapultak, és akkor értettük meg a viccet, ha egyszerre minkét értelmét felfogtuk a szónak vagy kifejezésnek. Példa: "Mi a különbség a jénai tál és a tévedés között? A jénai üvegtál, de a tévedés lehet fatális."

Eredményeik szerint a fonológiai viccek és a szemantikai viccek megértése egymástól különböző kérgi területeken zajlik: a szemantikus viccek esetében a bal posterior medialis és inferior temporalis gyrus és a jobb posterior inferior temporalis gyrus aktiválódott, míg a szóviccek esetén a bal posterior medialis temporalis gyrus és a bal inferior frontalis gyrus.

Ez mind nagyon logikus: a szemantikus viccek esetén aktiválódó posterior medialis temporalis lebenynek (PMTL) egyébként is a nyelv szemantikai feldolgozásában van fő szerepe: a bal PMTL akkor működik, amikor egy szóhoz hozzákötjük a legvalószínűbb jelentését, a jobb oldali pedig akkor, amikor az eredetin kívül alternatív, nem annyira egyértelmű jelentéseket is keresünk. A szemantikus viccek megértéséhez pont erre a folyamatra van szükség.

A szóviccek esetében a fentieken kívül az insulában és a bal inferior prefrontális kéregben mértek aktivitást, ezek a területek pedig a beszédhangok felismerésében játszanak fontos szerepet.
A viccek által kiváltott érzelmi válasz mind a szemantikai, mind a szóviccek esetében ugyanott jött létre, a medialis ventralis prefrontalis kéregben, vagyis a két humortípus ebben nem különbözött. A fenti agyterületen kimutatható aktiváció mértéke korrelált azzal, hogy a hallgatók szubjektíve mennyire találták viccesnek az adott poént. Ez az agyterület egyébként a reward mechanizmusokért (= kb. önjutalmazás) felelős idegrendszeri körök egyik eleme.

Coulson és munkatársai egy másik tanulmányban EEG-vel, eseményfüggő kiváltott potenciálok (ERP) segítségével mérték az agyi aktivációt fonológiai viccek hallgatása közben. A szerencsétlen kísérleti személyeknek 320 egymondatos szóviccet olvastak fel. Eredményeik szerint a nyelvi megértésért felelős területek szóvicchallgatás közben mindkét agyféltekében egyformán aktiválódtak. Szerintük a bal féltekében tároljuk a szavak legegyértelműbb jelentését, a jobb agyféltekét pedig arra használjuk, hogy a szavak másodlagos, homályosabb, nem olyan gyakori jelentését tároljuk. A hétköznapi életben egy szó megértését követően a sok jelentés közül ki kell választanunk azt az egyet, amire beszédpartnerünk éppen célzott. Ez általában a szövegkörnyezetből egyértelmű, és a másodlagos jelentéseket hamar elhessegetjük, vagy eszünkbe sem jutnak (ha a főnökünk lecsesz egy fatális hiba miatt, nem fogunk kis, fából faragott edénykékre gondolni). A szóviccek megértése során azonban a szó több jelentése közül mindegyre szükség van: egy szóviccet akkor értünk meg, ha a szó (pl. fatális - fatál is) mindkét jelentése egyszerre aktiválódik. Ilyenkor mindkét agyféltekénkben aktiválódik a szemantikai megértésért felelős terület, és ez így is marad végig, amíg a viccre gondolunk: mindjét jelentést észben tartva fogjuk fel a tartalmát. A szóvicceket általában azok értik (és gyártják), akik erre az egyidejű jelentés-aktivációra fokozottabban képesek.

És végül egy jó (?) hír. Hawkins egy esetismertetést közöl egy 81 éves, súlyos Alzheimer-kóros nőről. A néni intellektusa és memóriája számos területen súlyosan hanyatlott, a szóviccek gyártására és értelmezésére való képessége azonban egyáltalán semennyit sem romlott.

Forrás:

Goel V., Dolan R. J: The functional anatomy of humor: segregating cognitive and affective components. Nature Neuroscience (2001) Vol 4:3.
Coulson S., Severens E.: Hemispheric asymmetry and pun comprehension: when cowboys have sore calves. Brain and Language 100 (2007) 172-187.
Hawkins D. B., Graff-Radford N. R.: The ability to pun may be retained in Alzheimer disease. Neurocase (2007) 13;1:50-54.
Kép: http://img.boundlessgallery.com